7. rész

Axel Walker szemszöge

Legelső nap

Olyan hajnali négy óra lehetett, éppen visszaértünk Alisonnal a lakásunkba. Igen, Alison a testvérem, szüleink kizártak, amint leérettségiztünk így a saját kis vállalkozásunkból tartottuk fent magunkat. Eléggé fasza lakásról van szó kétemeletes (megvettük a felette lévőt is és egybeépíttettük) három háló, két fürdő egy konyha és egy nappali. Kivételesen, vagyis inkább véletlenül otthon hagytam a telefonomat, így mikor megtaláltam öt nem fogadott hívás egy ismeretlen számtól. Újrahívott.

-          

                 - Axel Walkerrel beszélek?

-                                -  Igen, és én kivel, ha szabad tudnom?

-                                - Joshep Marcus, egy megbízásom lenne számotokra a húgoddal.

-                               - Ezeket nem ezen a számon szoktuk intézni.

-                               -  Már mindegy, nem?

-                               - Milyen munkáról lenne szó és mennyit keresnénk?

-                 -Kétezer dollár, készpénzben. A részleteket holnap a Legendsben elmondom, hisz úgysem itt intézik az ügyeiket. – letette

Ja igen, azt nem említettem, hogy talán nem a leg legálisabb a munkánk. Al sose egyezne bele egy előre letisztázatlan ügybe, még a pénztől független se, de most szükségünk van rá. Úgyis, az a törzshelyünk, na de várjunk. Ezt Joshep, ha egyáltalán így hívják, honnan tudhatná? Axel, maximum elmenekültök, ne legyél már ilyen életképtelen, szükségetek van rá – nyugtattam magam és elaludtam.

Na ja, a vállamon ülő ördögre hallgattam, mivel átverés volt, amint feltörtük a kocsit a rendőrök már kaptak is el minket, ha ezt megtudja húgi engem kinyír, szóval az a beszélgetés meg sem történt. Jelenleg pakolunk össze mivel egy „új esély jövőjében” elküldenek a Charndal Army Base kiképző táborába, király pont így terveztem a nyaram.

Aznap

Röviden összefoglalva az eddigi napjaim; a kaja szar, a kiképzéseket a parkour miatt bírom, a szobatársak jófejek és hát van egy pár finoman fogalmazva kurvajó nő. De az élvezeteknek ellenkezve ott vannak a házmesterek (?), akik ezeket húszezer százalékosan ellenzik, bár látszik. Négyen vagyunk szobatársak Nate, Aiden, Sebastian és én, talán, sőt biztos a legjobban kinéző csapat vagyunk.

Ez is egy olyan ritka nap volt, amikor drágalátos izomagy barátunk keltett, de most magán is túltett. Két fazék, nem viccelek tényleg két fazekat csapkodott össze és rá katonai induló dallammal ordibálta „Keljetek fel köcsögök, gyertek ki a küszöbön! Keljetek fel köcsögök, fulladjatok ki a mezőn…”

-          Igazán belecsaphatta volna a fejét – mondtam ki kissé hangosan, amire visszafordult

-          Mindjárt a te fejedet fogom – hajolt túlságosan közel és természetesen ordított, majd kiment, hálég nem akarta figyelemmel kísérni, ahogyan átöltözünk.

-          Remélem kifullad a mezőn – fordult oldalra Nate

Ha bejött kelteni, akkor valószínűleg a többi csoportot is felverték, vagyis ha nem leszünk kész körülbelül két percen belül, akkor rohadt hosszú lesz a sor, és addigra ki fog hűlni a rántotta, és nincs rosszabb, mint a hideg rántotta. Ez szerintem a többiek elméjén is végigfutott, mert egy emberként keltünk fel és kivételesen a tényleges egyenruhát vettük fel, de csak mert esett. És, hogy mi az igazán szopás? Az, ha akárhogyis sietsz hideg lesz a kajád, sőt még egy másik „gang” befoglalja a már megszokott helyeteket. És ez nem azért olyan nagy baj, hogy „ó ne az a mi szenthelyünk”, hanem mert ott van a legkevésbé büdös, emellett ahol már csak maradt hely az pont a kukák mellett van, gondolhatjátok.

-          Hé Szöszik!

Mivel egy férfihang szólalt, meg én inkább nem fordultam meg, még a végén mást hisznek. Félreértés ne essék, nem vagyok homofób, egyszerűen csak mielőtt idekerültem túl sokkal voltam körülvéve és hát önszántamból inkább távol maradnék És még egy feltehetőleges kétesség tisztázására a seggem szűz, remélem az is marad.

-          Igen? – fordult meg Al és Rose

-          Nyugodtan ideülhettek, elférünk – kacsintott feléjük

Alison egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit utalóan felénk pillantott, jelezve, hogy ténylegesen mind elférnénk, ami látszólag hatásos volt.

-          Na meg persze a többiek is – erőltetett magára egy mosolyt

Kis családosan összeültünk, és mindenki bemutatkozott a másiknak a csáveszt, aki odahívott Thomasnak hívják és a rövid hajú barátnőjét Sharoonnak. Yasmin mellett ültem szélen, istenem az a nő.

Mivel zuhogott, ezért lerövidítették a kiképzést és a nap maradék részében ténylegesen szabadidőt kaptunk, igaz házakba zárva. Ámde amiről az izomagyak nem tudnak, az nem is fáj nekünk. Mikorra már vagy harmadszorra kordult meg valamelyikünk hasa:

-          Nem ma hozzák a kajákat a büfére? – tette fel a világmegmentő kérdését Seb

-          Már el is ment a hűtőkocsi – válaszoltam mit nem sejtően

-          Grillparti? – nézett rajtunk végig Yas

-          Száztíz százalékosan támogatom – csillant fel Alison tekintete

Ezzel az alapos megbeszéléssel, történt az, hogy betörtünk a konyhába. Hogy direkt nem is zárták be vagy csak elhagyták a kulcsot részletkérdés. És ami még elég gáz, az az, hogy valamelyik húst már kicsit erős bukéval küldték. De ott nem süthettük, mert akármikor bejöhetnek ezért hát mindenki fogta amennyi elfér nála és belevágta a zsebébe és futottunk az erdőbe. Aidenék mesélték, hogy amikor levágták a futást találtak egy fedett tűzrakó helyet.

Mikorra odaértünk, kiosztottuk, hogy Én és Aiden lefaragjuk a fákat, Nate Alisonnal próbál tüzet csiholni és az elhozott húst szelektálja Yas és Rose. Hogy faragtam e már? Nem igen mondható el, de hát végülis új funkciót kapott a belső zsebemben tartott mini bicska. Alisonék nem a legnagyobb sikerrel jártak el ezért besegített nekik.

Az előkészületek után páran elkezdtük felszúrni a botra a húst, majd Nate szinte tanult profizmussal egyiket sem égette oda.

-          Öhm, Aiden, te most tényleg eltettél párat tartalékba? – nevetett fel Isobel

-          Pszt, felkészülök a rosszabb időkre! – tette el az utolsó megmaradt darabot is

-          Remélem testvéries osztozkodás lesz a sorsa – vetette fel Nate

-          Ja, egy neked kettő nekem – biccentett rá Aiden

-          És három nekem – pillantottam rá bociszemekkel

Ez volta legelső és valószínűleg a legutolsó nap, amikor jóllaktunk a táborban. Ha lett volna még egy kis pia, ami amúgy lett volna csak faszfejek voltunk és nem hoztuk el azzal, hogy „úgyis lebukunk és akkor még azt is elveszik tőlünk”, kész kerti parti feeling. Ami még érdekes lesz, hogy hogy jutunk vissza, mert estére mindig sokkal több őrt állítanak fel.

A házakhoz való visszatérés sima volt, de mikor osontunk volna be a hajnali órákban izomagyhadnagy megfogta a vállam és hátrarántott.

-          Mit kerestek ti ilyenkor itt?

-          Csak elmentünk közösen kicsapni, a mosdóba – mondtam a lehető leg hihetőbben

-          Kanos kölykök, na takarodjatok be!